Mit olvastam Februárban

Nem vagyok elégedett ezzel a hónappal, sokat gondolkoztam, mivel folytassam az olvasást, így nem volt időm befejezni a trilógiát hó végéig. Nem is tudom, mit mondhatnék még, nem nagyon találom a szavakat, úgyhogy lássuk, hogyan alakult a február:

E. L. James - A szürke ötven árnyalata

Hol is kezdjem? Először is nem volt egyszerű beszerezni, egyik könyvesbolt sem árulja a fizikai példányt, mindenhol csak e-könyvben lehet megvásárolni, az pedig nem az én műfajom. Végül facebook marketplace-en sikerült egy veszprémi tagtól megvennem, amivel nagyon jó üzletet kötöttem, a könyv 1500 HUF volt + 1200 HUF szállítási költség. Egyedül - ami nálam és a könyvmoly kis lelkemnél kiverte a biztosítékot, - az a könyv gerince volt. Mai napig szörnyülködöm, ha ránézek. Szerintem aki előttem birtokolta, az még az első szó elolvasása előtt középen szétnyitotta a könyvet, és szadista módon megtörte a gerincet. Na de ennyit a háttérről. Most pár szó a történetről:

Senkinek nem kell bemutatni: esendő leányka összeszűri a levet a jóképű, szadista milliárdossal. Van benne nyers szexualtás, szadizmus, birtoklási vágy, önmarcangolás és egy nagyon hangyányi romantika.

Nem kertelek: tetszett a könyv, nem kellett rajta gondolkoznom, vitt magával a cselekmény, és nekem pont erre volt szükségem, de azért mégsem vagyok vele elfogult. Rengeteg hibája van, de ami engem a leginkább zavart: Christian állandóan bébi-nek hívja Anát. Nekem ez annyira illuzió romboló volt végig (és itt az egész trilógiára gondolok), mert akarva-akaratlanul is a filmbéli karaktert képzeltem el, és hozzá nem illik ez. Annyira nem Grey-es a bébizés. Néha elgondolkoztam rajta, hogy mégegyszer csak azért végig megyek a könyveken, és vastag fekete filccel kisatírozom, de nem vagyok egy könyvbe firkálós típus, úgyhogy ez úgysem fog megtörténni.

5/4,5⭐

E. L. James - A sötét ötven árnyalata

Néha szegény fordító teljesen összezavarodott. Egyik pillanatban még Carrick azt ecseteli Ananak, hogy Christian az első két évében nem beszélt, a másikban meg már Ana úgy mondja vissza Mr. Ötvennek, hogy két éve nem beszél az apjával. Kusza dolgok. 

Sokkal részletesebb volt a könyv, mint a filmek (ez mondjuk az egész trilógiáról elmondható), és néha össze voltam zavarodva, mert előbb láttam a filmeket, minthogy elolvastam volna a történetet. A mozivásznon egész sok mozzanatot felcseréltek, és ezek helyszínein is változtattak, és bizony néha olyan érzésem volt, hogy a filmbéli cselekmény összeszedettebb, mint a könyvbéli. Ennek ellenére nem csalódtam, az olvasás élményén nem rontott számomra.

Külön tetszett az a rész, amikor Christian bevallja, hogy amit művel, az nem BDSM, hanem szadizmus. Ez felvetett bennem pár kérdést, úgyhogy néhány ezzel kapcsolatos könyv fel is került a TBR listámra.

5/4,5⭐