Tudom, hogy eddig legfőképp könyves tartalmaim voltak, viszont most egy egészen más dolog foglalkoztat napok óta. Nehéz lesz erről politika és mások hibáztatása, illetve düh nélkül beszélnem, de megpróbálom. Felhívnám a figyelmet arra, hogy elsőre talán kuszának tűnhet a levezetés, de a végére minden kap értelmet, ezt megígérem. Ezek nem tudományos adatokon alapuló tények, csupán egy fiatal felnőtt véleménye az őt körülvevő világról.
Hol is kezdjem? A három tényező, ami elindította bennem ezt a gondolatmenetet a következők: Alicia Vitti - Női kód c. könyve, Netflixen a The Principles of Pleasure c. sorozat, illetve az áprilisi választások, és az ekörül kialakult hisztéria.
Az esetek többségében egy társaságban csak külső megfigyelő vagyok. Befogadom az információkat, összevetem a bennem kialakult véleménnyel, és levonom a konklúziót. Az egyetlen hiba ebben (szerintem) az, hogy sosem adok ennek hangot. Az indokom pedig: mert úgyis meddő vita. Miért gondolom ezt? Valahol azt hallottam, hogy a deja vu egy olyan érzés, ami akkor jön létre, mikor valami ismerős. Az esetek többségében ez egy szituáció. Az agy ezzel jelez, hogy az eddig látott esetek alapján a belső statisztikai rendszered ezt és ezt a következtetést vonta le. Na most, a saját kis statisztikáim szerint a szüleink generációjával "vitába" elegyedni néha meddő dolog. Dead end. Olyan szikla szilárd a mai 40 feletti korosztály látásmódja, véleménye egyes dolgokról, hogy felesleges energiát pazarolni arra, hogy elmagyarázzam nekik a saját nézőpomat. Amit nehezen, vagy egyáltalán nem értenek meg az az, hogy nem meggyőzni akarom őket valamiről, csak szeretnék bennük elindítani egy-egy gondolatot, hogy a mi generációnk hogyan látja a dolgokat. Nem akarok általánosítani, természetesen MINDIG vannak kivételek!
Első állomás, amit meg szeretnék ezen a téren említeni, az a szex edukáció. Arra emlékszem, hogy mi 5. osztályban kaptuk meg a magunk kis szexuális felvilágosítás óránkat. Ez mind szép és jó, csak tudjátok miről nem volt szó? Magáról a szexről. Elmondták nekünk, hogyan történik a menstruáció, és ennyi. Talán éretlenek voltunk még akkor a szex témához, de akkor ne hívták volna SZEXUÁLIS felvilágosításnak. Mert a szex maga nem csak arról szól, ami a hálószobában történik, és nem is csak a menstruációról. (A fiúk óráján fogalmam sincs, mi hangozhatott el, de nem hiszem, hogy sokkal informatívabb lett volna, mint a miénk.) Az egész téma ugyanis nagyon összetett. A jó szexhez ismernünk kell a testünket illetve a saját és a partnerünk igényeit.
És akkor nem említettem még az előadás színvonalát. Úgy-ahogy kaptunk némi betekintést a női nemi szervek működésébe, de olyan gagyi módon, hogy utána csak néztünk, mint hal a szatyorban. Emlékszem, utána egész héten ez volt a téma az osztályban: a "havi baj". A fiúk cikiztek minket ha valakinek rossz napja volt, hogy biztos megvan a "havija", mi meg fújogtunk, hogy "fúj dehogy", miközben ez a világ legtermészetesebb dolga, mert ezen minden cisz-nő átesik életében többször is. (A hogyan már egy más kérdés, ezt egy következő alkalommal szeretném részletezni.) Egy alkalommal az egyik lány megsúgta, hogy ő már több hónapja menstruál, viszont nagyon nagy titokban tartotta, mert az osztály viselkedése miatt szégyenérzés alakult ki benne. Elkeserítő, aminek viszont örülök, hogy mindezek ellenére is úgy látom, felvilágosultak vagyunk - de nem eléggé. És ami mélységesen elszomorít, hogy még így is többet tudunk erről a témakörről - legyen az a szex vagy a nemi szervek élettani működése -, mint a szüleink. Itt is vannak kivételek, de ezt mindenre értéstek, többször nem fogom leírni! A szex egy olyan dolog, amit mindenki művel, de csak kevesen beszélnek róla, mert tabu, ami viszont elég nagy probléma! Az emberek többségének fogalma sincs az orgazmus élettani működéséről, ezalól 2 évvel ezelőtt én sem voltam kivétel, akkor is mondhatni jókor voltam jó helyen, hogy egyetemen tananyag volt nekünk. Emberek vagyunk, mindanyiunk szervezete/teste működik valahogy. Én azon emberek táborába tartozom, akik szeretik tudni, mi miért történik, így egy csomó felesleges körtől megkívélem magamat és az orvosokat egyaránt.
Második állomás az LMBTQ+ közösség, és a róluk kialakult közvélemény. Ettől talán még jobban ódzkodik a nálam idősebb korosztály, mint a szexről való kommunikációtól. Senkinek sem kell bemutatnom a jobb és bal politikai oldalak álláspontját erről. De most nem is politizálni szeretnék, sokkal inkább kifejteni minderről a véleményemet. Az, hogy "buzik mennek az óvodába buzit nevelni a gyerekemből" - hülyeség! Ezt mindenki verje ki a fejéből. Az, amit propagandaként felhasználnak a politikában és ami a valóság, az két külön dolog énszerintem. Ez az egész LMBTQ+ dolog nem arról szól, hogy minden gyerekből ki akarják nevelni a közösségük új generációját, ugyanis ez lehetetlen. Nem minden fekete vagy fehér! (Ez olyan, mintha egy heteró fiú azt mondaná, hogy utálja a lányokat, mert folyton menstruálnak, ami undorító, és emellett az érzelmi állapotuk is folyamatosan ingadozik, és ezt nehéz követni. Kérdem én: tehetünk mi lányok arról, hogy menstruálunk? Nem bizony, sőt normális dolog!) Ez arról szól, hogy tudjanak a gyerekek a körülöttük lévő világról. Hogy megtanítsák őket, hogy igen, ez is normális dolog. Sajnálom abból a szempontból a fiatalokat, hogy már az alap szexuális edukációval is bajok vannak, nemhogy a gender szexuális felvilágosítással, ezáltal nem jutnak kellő információkhoz az oktatásban. El sem tudom képzelni, mit élhetnek át azok a gyerekek, akik hiába próbálják, nem megy a "normális", heteroszexuális szerelembe esés. Fogalmuk sincs, mi lehet a baj, fogalmuk sincs, hogy ők is normálisak, mert nem így vannak nevelve, és mindezek után meg csodálkozunk, hogy annyi sérült ember jár-kel az utcákon, legyen szó a szivárvány bármelyik színéről. (De mint mondtam, nem minden fekete vagy fehér, sérülni nem csak ilyen téren/okból lehet.) Az pedig ami számunkra ismeretlen és életidegen, nem egyenlő azzal, hogy nem is "normális"!
- 1. Vmely normával, szabályzattal megállapított, meghatározott, megszabott; szabályos, szabályszerű, szabványos, rendes.
- 2. Általánosan elfogadott, szokványos, rendes.
Végül: én olyan szülő szeretnék lenni, és erre is fogok törekedni, hogy a gyerekeim tisztában legyenek a körülöttük élőkkel. Tudjanak arról, hogy mi az LMBTQ+ közösség, hogy ez teljesen normális, és ezért utálni és megszégyeníteni valakit a saját szegénységi bizonyítványunk. Szeretném, hogy tudjon velem és az édesapjával fesztelenül, tabuk nélkül beszélni akár a szex témaköréről, mert ha nem tőlünk, akkor valahonnan máshonnan fog információhoz jutni, ami lehet, hogy nem a legjobb megoldás. Nem szeretnék prűd ember és szülő lenni, mert tudom, milyen egy ilyen generáció gyermekei közt felnőni, és én még a szerencsésebbek közé tartozom, mert az én szüleim nyitottabbak és elfogadóbbak az átlagosnál.
Reményeim szerint innentől olyan generációk jönnek majd, akik nyitottabbak és elfogadóbbak az embertársaikkal, mert a következő nemzedék mindig egyel jobb, mint az előző volt.
